Az aktív szén termelése két lépésre oszlik: szénizálás és aktiválás. A karbonizáció a nyersanyagok fűtése levegő elszigetelése alatt. A karbonizáció a nyersanyagokat vízre, szén-monoxidra, szén-dioxidra és hidrogénre bontja. Ugyanakkor a nyersanyagokat töredékekre bontja és stabil szerkezetbe kombinálja. Az aktiválás a karbonizált anyag oxidációs körülmények között történő felmelegedése, általában vízgőzt használ oxidálóként.

A magas hőmérsékletű karbonizáció aktiválása után az aktív szén kémiai tulajdonságai stabilak, erős savakkal, erős álkákkal szemben állnak, elviselhetik a vízbe merülést, a magas hőmérsékletet és a magas nyomást, nem könnyű összetörni.

Ha az aktív szén átmérője elsősorban mikropórus, akkor jó hatással van a nagy molekuláris tömegű, kis molekuláris tömegű gáz- vagy folyékony fázisú anyagokra. Ha az aktív szén középső és mikropórusok fejlettebbek, akkor az aktív szén alkalmas a folyékony fázis nagyobb molekuláris tömegű és átmérőjű anyagainak adszorpciójára.

A vízkezelésben az adszorbens molekuláris átmérője sokkal nagyobb, mint a gázfázis adszorpciója, így a vízkezelésben használt aktív szén megfelelő nagy porációkat, középső porációs arányokat és fejlődő mikroporációkat igényel.

Az adott szennyvízkezelés során minél nagyobb az aktív szén, mint a felület, minél nagyobb az átület, annál jobb a színtelenítés, a szagtatás és a COD csökkentése. Tehát a vízkezelés során a 300-os aktív szén használatának kiválasztása nagyobb megtakarítást eredményezhet.